Nem veled van a baj

Amit megtanultunk, azt nem mindig könnyű elengedni

Az idegrendszerünk folyamatosan tanul a tapasztalatainkból. Bizonyos helyzetekhez olyan testi és érzelmi reakciók kapcsolódhatnak, amelyek idővel szinte automatikussá válnak.

Képzelj el egy gyereket, aki olyan családban nő fel, ahol sosem tudhatja, milyen hangulatban érkezik haza valamelyik szülő. Megtanul figyelni a lépések hangjára, az arckifejezésekre, a legapróbb változásokra is. Ezekből próbálja kitalálni, mire számíthat.

Felnőttként már egészen más környezetben élhet, mégis előfordulhat, hogy egy feszült hangszínre azonnal összeszorul a gyomra, és már azon gondolkodik, mit rontott el.

Hasonló alkalmazkodás felnőttkorban is kialakulhat. Aki hosszú ideig kiszámíthatatlan munkahelyi környezetben dolgozik, megtanulhat állandó készenlétben lenni. Figyeli mások hangulatát, előre próbálja kitalálni az elvárásokat, és nehezen engedi el a feszültséget még akkor is, amikor már otthon van.

Ezek a példák nem magyaráznak meg minden nehézséget. A testi tünetek mögött egészségügyi okok is állhatnak, és a jelenlegi életkörülményeink szintén befolyásolják, hogyan reagálunk.

Vannak azonban olyan reakcióink, amelyeket könnyebb megérteni, ha azt is megvizsgáljuk, milyen körülmények között alakultak ki.

Ami korábban segített alkalmazkodni, az később már megnehezítheti az életünket. Attól viszont, hogy egy régi reakciónk ma már nem szolgál bennünket, még nem válunk hibás emberré.

Nem mindegy, hogyan beszélünk önmagunkról

A munkám során találkozom olyan emberekkel, akik másokkal rendkívül türelmesek, önmagukkal viszont kíméletlenek.

Ha valaki más fél, bizonytalan vagy elfárad, azt megértik. Saját maguktól azonban elvárják, hogy mindig erősek legyenek, uralkodjanak az érzéseiken, és lehetőleg minél gyorsabban túljussanak azon, ami nehéz.

Az első beszélgetéseken ezért sokat számít, milyen kérdéseket teszek fel.

Ha valaki arról mesél, hogy bizonyos helyzetekben újra és újra elveszíti a nyugalmát, szeretném megérteni, mi történik előtte, mit él át közben, és hogyan viszonyul önmagához utána.

Előfordul, hogy valaki bocsánatot kér, amiért elsírja magát. Más mentegetőzik, mert egy helyzet jobban megviseli, mint szerinte kellene.

Ilyenkor különösen figyelek arra, hogy a reakciómmal ne erősítsem meg benne azt az érzést, hogy valamit rosszul csinál.

A megértés önmagában nem old meg mindent. De egészen más úgy foglalkozni egy nehézséggel, hogy közben nem kell folyamatosan önmagunkat is bántanunk miatta.

Mit jelent mindez a légzésterápiában?

A légzésterápiás alkalmakon ez a szemlélet a gyakorlatban is megjelenik.

Amikor valaki tudatosan a légzésére és a testére figyel, olyan érzeteket is észrevehet, amelyekre a hétköznapokban kevés figyelmet fordít. Az aktívabb légzés során bizsergés, remegés, hőérzetváltozás vagy izomfeszülés is előfordulhat. A fokozott légzés következtében csökkenő szén-dioxid-szint például önmagában is kiválthat kellemetlen testi tüneteket. Máskor érzelmek, emlékek vagy felismerések is megjelenhetnek.

Ezekből önmagukban nem lehet megállapítani, hogy valaki korábbi traumát dolgoz fel, vagy hogy egy intenzív élmény kedvező változást jelent.

Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a résztvevők előre tudják, mire számíthatnak, és értsék, mi történhet a légzés során. Az alkalom alatt figyelem a reakcióikat, és szükség esetén módosítjuk a légzés intenzitását.

Az első alkalmakon gyakran felmerül, hogy természetes-e egy adott érzet, vagy jól végzik-e a gyakorlatot. Ilyenkor néha ugyanaz a megfelelési vágy jelenik meg, amely a mindennapokban is sok feszültséget okoz.

Trauma-informált facilitátorként szeretném elkerülni, hogy a légzés újabb teljesítményhelyzetté váljon.

A saját módszeremet, a SensoLégzést is ennek figyelembevételével alakítottam ki. Hosszabb meditatív ráhangolódással kezdünk, amely során fokozatosan a testre és a légzésre irányítjuk a figyelmet. Innen lépésről lépésre jutunk el az aktív, tudatosan összekapcsolt légzésig. A folyamat végén időt hagyunk a megpihenésre és az élmények integrálására.

A fokozatosság mellett fontos számomra a kiszámítható vezetés és az egyéni terhelhetőség figyelembevétele. Mindenki más tapasztalatokkal érkezik, és eltérően reagálhat ugyanarra a gyakorlatra.

Egy intenzív élmény önmagában még nem jelenti azt, hogy valaki mélyebb önismereti munkát végzett. A csendesebb alkalmak is lehetnek értékesek, és előfordulhat, hogy egy nehezebb tapasztalat feldolgozásához több időre vagy más szakember támogatására van szükség.

A változás nem mindig látványos

Vannak alkalmak, amikor valaki fontos felismerésről számol be. Máskor egészen hétköznapi dolgokra figyel fel.

Például arra, hogy feszültség hatására rendszeresen visszatartja a lélegzetét. Vagy hogy amint kellemetlen érzése támad, azonnal megpróbálja elterelni róla a figyelmét.

Az is előfordul, hogy valaki egy nehéz érzés megjelenésekor ezúttal nem kezdi el szidni magát.

Számomra ezeknek a felismeréseknek is van jelentőségük. Nem azért, mert egyetlen alkalom alatt megoldanak egy régóta fennálló problémát, hanem mert segíthetnek másként viszonyulni ahhoz, amit korábban kizárólag hibának láttunk.

A légzésterápia önismereti és jóllétet támogató folyamat, nem helyettesíti az orvosi vagy pszichoterápiás ellátást. A trauma-informált munka része annak felismerése is, amikor valakinek másfajta szakmai segítségre van szüksége.

Amit a saját munkámban újra és újra fontosnak érzek, az az önmagunkhoz való viszonyunk.

Mert lehet, hogy hosszú ideje küzdesz valamivel. Sok mindent megértettél már, mégsem sikerült úgy változtatnod, ahogyan szeretted volna. Talán még keresed azt a segítséget vagy megközelítést, amely valóban megfelelő számodra.

Közben azonban érdemes megfigyelned, hogyan beszélsz önmagaddal.

Amikor újra előjön egy régi reakciód, mit mondasz magadnak? Türelmetlen leszel, csalódott, esetleg szégyelled is, amit érzel?

És mi történne, ha ezúttal nem azzal kezdenéd, hogy megint elrontottál valamit?

Lehet, hogy ugyanaz a nehézség holnap is jelen lesz. A változáshoz továbbra is időre, figyelemre és munkára lesz szükség.

De közben megtanulhatsz másként bánni azzal az emberrel, aki mindezen keresztülmegy.

Önmagaddal.

Mert attól, hogy van min dolgoznod, még nincs veled semmi baj.